„…1Tim 5:20 A vétkeseket mindenek előtt fedd meg, hogy a többiek is megfélemljenek…”
Tc: Matkovich Ilona
Ilona!
Döbbenettel olvastam Turai János úrnak írt leveledet.
Nos, hadd kezdjem az elején:
Tudod, minket még az Árpád úti általános iskola 6., vagy 7. osztályában, erre már nem emlékszem pontosan, amikor a levélírást és annak megcímzését tanították, azt mondták, hogy tiszteletlenség, mai szóhasználattal élve bunkó primitívség úgy megszólítani valakit, ahogy te ezt egy város „polgármestereként” a nevünkben tetted, és ahogy ezt most én is teszem.
Tudod, ha pedig nem tudod, kérlek legalább most tanuld meg, hogy illett volna oda írni még legalább annyit, hogy „úr”, vagy a titulusát, esetleg annyit, hogy „Tisztelt Uram”.
De ha válaszul erre azt mondod, hogy ne támasszak ilyen magas szintű elvárásokat veled szemben, akkor ezt is elfogadom, bár azért ennél többet néztem ki belőled, de lépjünk tovább.
Te ezzel a modortalan stílussal nem csak Turai urat sértetted, bántottad meg alaptalanul, hanem mindazokat a váci embereket is, akik ezzel a tiszteletlen, nevükben, rájuk hivatkozva írt stílussal nem értenek egyet. Biztos vagyok benne, hogy az egész városnak szóló bocsánatkérésedet a szerkesztőség le fogja közölni, feltéve, ha felfogd azt, amiről beszélek és eljutsz idáig.
Bár tudjuk, hogy választási csalással, hamisított okiratok felhasználásával szerezted meg (bocsánat, csaltad össze) magadnak a polgármesteri széket és a 2/3-ot, de ha már ez a jogi helyzet fennáll, akkor kérlek, legalább ne nyilatkozzál többet ilyen primitív stílusban a város nevében, mert lejáratsz bennünket.
Tudod, amikor észrevételezték az öltözködésed hiányosságait és annak a polgármesteri hivatalhoz való méltatlanságát,/http://vacivilag.hu/index.php/hirek/4720-olvasoi-level-tc-matkovich-ilona-polgarmester-asszony/én szándékosan hallgattam, mert nem akartam más feleségére, mint nőre megjegyzést tenni, bár akkor is, nem csak magadat hoztad méltatlan helyzetbe, hanem mindazokat a váciakat, akik nap mint nap hallgatták azokat a megjegyzéseket, amikor az emberek a polgármesterüket „kofás asszonynak”, meg „káposztás asszonynak” nevezték. Tudod, már nem a székért taposol, azt már megszerezted. Kellene stílust váltani, mert az a mód, ahogyan pozícióba toltad magadat, akkor láthatóan sikeres volt, de most már megtanulhatnál a pozícióhoz méltón öltözködni, viselkedni, szólni, járni és cselekedni, elvégre egy várost képviselsz, tehát légyszíves és próbálj meg felnőni a végre a feladathoz, hiszen lehet, 2 éved is van még hátra, amit még el kell tudnunk viselni.
Sajnos most az írásodban is visszaköszönt ez a fajta felkészületlenség. Mond, mikor jutsz már el arra a szintre, hogy ne önmagadat adva, hanem az általad képviseltekhez méltóan szólalj fel?
De térjünk rá a leveled tartalmára:
Idézlek:
„…Amikor zsidó áldozatokra, hozzátartozókra, barátokra gondolok, mélyen elkeserít, ami Vácon történt. Először is, elgondolkodtató, hogyan került elő éppen most, a választási kampányban…”
Hát sajnálatos, hogy amikor történelmünk ezen becstelen és aljas korszakára gondolsz, amikor magyar emberek magyar embereket, a 13 Nobel díjas tudóst adó szomszédaikat, munkatársaikat, őket gyógyító és tanító orvosokat és tanárokat elárulva, a halál angyalának kiszolgáltatták, akkor „…először is…” az gondolkodtat el, hogy ez miért pont választáskor történt? (A válasz megkapásához javaslom, kérj segítséget az egyik alpolgármesteredtől).
majd így folytatod:
„…Vannak, akik úgy manipulálnak a tényekkel, hogy az a legjobban szolgálja a választási kampányt, úgy tesznek mintha az elmúlt években bármilyen zsidóellenes poszt, nyilatkozat elhangzott volna a város jelenlegi vezetőitől Vácott…”
Szóval elég egyértelműnek tűnik, hogy téged nem az események megtörténte bánt, hanem az zavar, hogy ez választáskor bukott ki.
Ilona, legyél szabad arra, hogy felállva leköszönj, és nem kell tovább görcsölnöd, hiszen most, vagy más hasonló helyzetben, ha tisztességgel szerzett székben ülnél, ilyen „választási” problémáid nem lennének, hanem tudnád a leghatározottabban elítélni azt, ami felszínre jött. Vagy az bánt, hogy átkerültél az asztal másik oldalára és most úgy tűnik, saját fegyvereddel élnek ellened, és téged is átvágni készül valaki a „saját” csapatodból?
Ugye emlékszel? Az arról készült riportomban elmondtam, hogy a választási csalásotokat is egy belső embered buktatta le, annak reményében, hogy cserébe nálunk a listán majd első helyet kaphat. Hát tévedett, mert ezen az oldalon, nálunk, a tisztesség nem egy eladó árucikk.
De menjünk tovább:
Viszont a következő bekezdésben sikerült írnod egy igazságot, amikor Vácot sokak által szeretett városnak nevezted. Igen, sokan vagyunk, akik számára Vác egy szeretett város, bár itt sem értem a többes szám első személyt, hiszen ha szeretnéd ezt a várost és az itt élő embereket, akkor nem hazudnál nekik. Persze valószínűleg ez csak egy kötelező retorikai, „politikusi” szónoki fogás a szádból, mert ezt igazoló tetteket, cselekedeteket az elmúlt 3 évben még nem igen láttunk.
Az országos kampány pedig, amitől félsz, valószínűleg csak most fog jönni, és azt nem Turai úr intézte, hanem az, aki ezeket az anyagokat pl. a szerkesztőségünknek is és még nem tudni, hogy hány másik helyre is eljuttatta. Az pedig, hogy erre te nem tudsz, mert hazugsággal összehozott többséged miatt nem is tudhatsz jó választ adni, már a te problémád, hiszen te gyűjtötted össze magadnak azokat, akik már mindenhol becstelenségük miatt megbukottak voltak. Persze tudjuk, a tisztességeseknek hiába udvaroltál, azok nem adták a nevüket ahhoz, hogy veled együtt, egy lapon lehessen említeni őket.
Tudod mi, itt élő váci emberek, csak szeretnénk végre az ilyen, az ezekhez hasonló, és ezzel együtt élni tudó, mocskos múltú, a megélhetésükért, pozíciójukért mindenre képes, székeikhez remegő kézzel kapaszkodó, emberileg nulla értékű „politikusoktól” végre megszabadulni. Tudod lehet, hogy neked ilyenekre van szükséged ahhoz, hogy kakas lehess a szemétdombon, mert csak így tudsz kiemelkedni, de én, mi, ennél több tisztességre, megbízhatóbb emberekre, és mindezek előtt őszinteségre, adott szavukat megtartó és egyenes jellemű képviselőkre vágyunk. Te pedig, ahogy a társaid sem (a másik oldal egy részét is ide értve) nem ilyen emberek vagytok.
A következő bekezdésedben még inkább előhoztad, középpontba toltad a „kampányt”. Természetesen el kell és el is ismernem a retorikai képességeidet, hiszen ezzel nyertétek meg a választást is, amikor a hazugságot sikerült egy még nagyobb hazugsággal legyőzve, jól fizetett állásokba tolni magatokat. (Ugye, kellett az a 3. alpolgármesteri szék, a rengeteg feladat ezt indokolttá is tette - hajrá Ferjancsics! – vagy ez inkább csak az alku része, az összefogás ára volt?)
És hát láthatóan most is, remekül próbálod meg elcsavarni, visszafordítani a témát és a vállalhatatlan mocskosságú képviselőtársaidról levenni a felelősség terhét, azzal a trükkel, hogy nem is velük van a probléma, hanem azokkal, akik ezt szóvá teszik, mondván, hogy az „…ön által célpontnak állított fiatalember…”.
Hát Ilona, ez az egyik pont, ahol még annál a szintnél is mélyebbre toltad magadat, mint ahol egy Fehér Zsolt, 
vagy egy Tóthváradi lakozik. De talán, az azóta megjelent infók ismeretében (és nem én, és nem is mi hoztuk először nyilvánosságra, bár megtehettük volna), erre már te is rádöbbenhettél, meglátva, hogy kiket is védtél, úgy, hogy ehhez a manőveredhez önigazolásul ráadásul nem szégyenletted még egy holocaust áldozatok leszármazottját is belekeverni. És ezért csak gratulálni tudok a leveledre a sok „szép lájkot” küldőknek is.
Mond Ilona! Beszélgettél te valaha is holocaust túlélőkkel? Hogy miket éltek át, amikor a koncentrációs táborokból kevesen hazajőve azzal szembesültek, hogy a házaikat elfoglalták, értékeiket, állataikat ellopták, azokat a szomszédok maguk között szétosztották és ezt azzal indokolták a túlélőknek, hogy „…a szüleid azt nekem adták…”. Tudod, én sok év alatt sok ilyen emberrel megismerkedtem és borzalmas volt belegondolni abba, a történeteik hallgatása közben átélni azt, amikor ezek, az most már nénik, bácsik elmondták, hogy akkor gyermekként hazaérve, ott volt a kezükben az anyjuk, vagy apjuk levele, egy lista arról, hogy kinek mit adtak át megőrzésre, és amit a szomszédok letagadtak, ajándéknak nevezve az étkészleteket, bútorokat, és semmit vissza nem adva elkezdtek arról beszélni, hogy ezek többen jöttek haza, mint ahányan elmentek, meg minek jöttek vissza. Hát szerencsés ember vagy, ha nem tudod felfogni annak a mocskosságnak a gonoszságát, amit ezzel a levél írásoddal elkövettél. Ne csodálkozz azon, ha ezek után Turai úr nem kíván veled szóba állni. Én sem tenném. De azon se csodálkozz, ha az utcán menve lesz, aki a billentyűzethez hasonlóan utánad majd a járdára köp, mert a lábad érintette azt. Van még tisztességes ember is ebben a városban.
És hát még egy kiigazítás. Ilona, te soha nem voltál, nem vagy, és nem is leszel a szó pozitív értelmében politikus. Hazudni, dolgokat ki-, és/vagy visszaforgatni, embereket becsapni, saját érdekedben kihasználni, átvágni, hát nem ez a politika, még ha ma sokan ezt is művelik képviselőként. Tudod, amióta megismertelek, jellemedben egy aljas, tisztességtelen és egy végtelenül gátlástalan embernek tartalak, de sohasem neveztelek butának, hiszen művészi szinten űzöd a hazugságot. Ennek igazolását lásd a befejezésed példájából:
„…Ön vallási vezetőként bizonyára ismeri Lily Elbert holokauszt túlélő örökérvényű mondatát, mely szerint: "A holokauszt nem a gázkamrákkal kezdődött, hanem szavakkal és gyűlölettel…".
Hát igen, erről van szó Ilonka, ezt most kivételesen jól mondád. A holocaust az olyan emberek, mint Fehér Zsolt és Tóthváradi 
olyan mondataival kezdődtek, amik most felszínre kerültek és amikkel kapcsolatban te, mint polgármester, védelmedbe vetted őket és utána az ezekben a mondatokban lévő gyűlölet azért tudott 6 millió ember igaztalan halálát okozó, családok kifosztását, tönkretételét, megszűnését okozó tettekké válni, mert a hozzád hasonló „vezetők”, szomszédok és munkatársak félelemből, haszonlesésből, esetleg irigységből, vagy mert ők maguk is gyűlölködő antiszemiták voltak, e felett először csak közömbösen szemet hunytak, az elhangzott beszédekkel kapcsolatban elfogadóvá váltak, majd beálltak a kórusba ők is együtt énekelni, mert hát az igazság mellett egyedül, vagy kisebbségben kiállni, hát ahhoz valódi bátorság kell. De most jut eszembe: hiszen nálatok már van is kórusvezetésre képzett személy, aki szintén lapít ebben az ügyben (is).
És a legvégén jön a „Matkovich bravúr”, a hazugságok hazugsága, amikor is a tollforgatás művésze, a szavak és a hazugságok váci nagymestere egy Cicerói „nem”-el (ha van erről nyelvtani ismereted akkor érted, hogy miről szólok, ha nem, akkor kérdezz meg egy latin tanárt, hogy mit jelent a szónoklat végi mondat utolsó szavaként a „nem”), amikor is egy utolsó, egy mondatos visszaforgatással megpróbálod a tolvajt felmagasztalni a meglopottal, a rágalmazót a rágalmazottal szemben.
„…Azt kívánom mindannyiunknak, hogy bánjunk óvatosabban a szavakkal és legyünk irgalommal embertársaink iránt, még ha korábban megbotlottak is…”
Te ugye felhívtad Turai úr figyelmét arra, hogy egyrészt legyen irgalmas, hiszen csak egy kis, aprócska, bagatell botlásról van szó, ezért, emiatt igazán nem érdemes még csak szót sem emelni. Bár előző idézeted szerint pont az ilyen aprócska botlásokból nőttek ki a gázkamrák, de úgy látszik, a következeteség sem tartozik az erényeid közé, hogy legalább saját magaddal ne kerülj két mondaton belül ellentmondásba. Ráadásul Turai urat, a váci zsidó hitközség vezetőjét, pont egy holocaust túlélő, Lily Elbert mondatával inted a Fehér/Tóthváradi förtelvények védelme után arra, hogy még ő vigyázzon magára és jól fontolja meg, hogy mit beszél, hiszen ezzel sérti a te cinkos „…mára már önkormányzati képviselő társaidat…”. Hiszen ők már nem antiszemita bűnözők, hanem a te képviselő társaid. És persze ezen okfejtésed kapcsán azonnal adódik két jogos kérdés: 1, az elmebeteg (és egyébként Btk.-s) gyűlölködés csak addig lenne elmebeteg gyűlölködés, amíg kisebbségben van, de ha cinkosodként képviselői mandátumhoz jut, akkor ugyan az átminősül védendő irodalmi művé? 2, vajon a te személyeddel való kapcsolatuk őket, a becstelen senkik kategóriájából felemelte volna a „képviselőtársi” méltóságba, vagy te kerültél, a velük való közösség vállalás miatt arra az alpári, beteg és gyűlölködő szintre, amelyen ők vannak. Mindenesetre az írásaikból jól látható személyiségük, egojuk azon része, hogy mennyire szeretnének központi, domináns alakok lenni. A többi pedig már szükségszerűség, mert ha valaki valós, értéket teremtő teljesítménnyel nem tud kitűnni, akkor a feltűnés érdekében, hogy észrevegyék, hogy ő is létezik, marad a primitív, szélsőséges, deviáns megnyilvánulások hada, ahol a megbotránkoztatással, devianciával lehet figyelmet szerezni.
Ilona, szerintem te nem fogod fel a szavaid mögött lévő hazugságok mocskosságát, gonoszságát, annyira át vagy itatva te magad is a hazugsággal, amiből azért nem tudsz kijönni, mert a hazugság hasznából élsz. Igaz, lehet nem is akarsz, mert ezt jó eszköznek tartod a pozíció szerzéshez és a hatalomban maradáshoz. De vigyázz, mert egyszer az, ami ma haszonnak látszik, az örökkévalóságban az egyik legsúlyosabb ítélet kiváltójává lehet.
És végül:
Igen, legyünk irgalommal, mert ez az, amiben Isten is gyönyörködik. De ez nem azt jelenti, hogy ezen ügy szereplői, veled együtt, téged is beleértve, a helyükön maradhassanak. Nem az az irgalom, hogy a tolvajt engedem tovább lopni, a gyilkost engedem továbbra is embereket ölni. Ez nem irgalom, hanem felelőtlenség, elvtelenség, következetlenség. Persze önző egodat ismerve, nem igen tudom elképzelni rólad, hogy a helyes útra rátalálva lemondanál, ezen „botladozó hőseiddel” együtt, de köteleségem, hogy erre megkérjelek.
Tehát megkérlek, te és hazug csapatod távozzatok végre a váci közéletből, rontsátok máshol a levegőt, de legjobb lenne, ha elmennétek és megtanulnátok végre dolgozni is, mert csapatod egy része ilyet még egész életében nem tett és akkor talán végre tudnátok üres, csaló, hitető szólamok helyett tisztelni és segíteni a másik embert.
És lehet, hogy van, lesz olyan olvasója ennek a levélnek, akik nem értik, hogy miért beszélek a Matkovichval így, és Matkovich ezt miért is kénytelen tőlem eltűrni. Nekik mondom, bizonyos módon én csináltam a Matkovichból polgármestert, amikor engedtem, hogy az általam életre hívott SZAVAD-t lenyúlja. Ő tudja, hogy engem akart rávenni arra, hogy játszam ki, csapjam be pl. a Boronkays tanárokat, és éljek vissza a többiek bizalmával, kihasználva őket azért, hogy mi (én és ő, az első körben elég lett volna neki utánam a helyettesi titulus is) legyünk a vezetők. Sajnos akkor én megelégedtem azzal, hogy ezt visszautasítva, elmondtam neki, hogy ez egy aljas és undorító dolog lenne, én ilyet nem teszek, soha nem élek vissza senki bizalmával és nem kihasználni, hanem segíteni akarom az embereket, továbbá megmondtam neki azt is, hogy én a Fábián Gáborban látom azt a személyt, aki a legalkalmasabb lenne képviselőnek, polgármesternek és én ezért ezt fogom képviselni és őt fogom támogatni.
Sajnos, amikor szembesültem azzal, hogy talált magának (vagy szokása szerint ígéretekkel vásárolt) ehhez a játékához helyettem mást, akkor én ezt a gátlástalan csörtetését nem lelepleztem, hanem inkább eljöttem a SZAVAD-ból. Ezt a mai napig bánom, és ezért felelősnek is érzem magam azért a romlásért, amit ez a „szivárványos koalíció” a városnak okozott. Felelősnek érzem magamat azért, hogy ennyi becstelen, alkalmatlan, hazug, élősködő ember a város nyakába szabadult, ezért is állok fel velük szemben újból és újból. És a jövőben is felfogok állni.
Az olvasók felé tisztelettel
Nagy Péter
