A választás szempontjai. A vezetővel, a vezetéssel szembeni legalapvetőbb, jogos elvárások.
A hatalom olyan, mint a kábítószer, könnyen függővé, abnormálissá és realitást vesztetté teszi a birtokosát. És ahogy a kábítószerből is egyre nagyobb dózis kell, hogy fennmaradjon a mámor és az izgalom, a hatalomtól megrészegedett ember is egyre többet és többet akar, a végén mindenen és mindenkin, bármi áron, de uralkodni szeretne, mindent elpusztítva, amiről úgy érzi, hogy az útjában áll. Ezért is fontos kérdés, hogy kik, milyen jellemű, múltú emberek legyenek a vezetők?
1Tim 3:1 Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kíván, jó dolgot kíván.
1Tim 3:2 Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmas;
1Tim 3:3 Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó;
1Tim 3:4 Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;
1Tim 3:5 (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mi módon visel gondot az Isten egyházára?)
1Tim 3:6 Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék.
1Tim 3:7 Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék.
1Tim 3:8 Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvűek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók;
1Tim 3:9 Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.
1Tim 3:10 És ezek is először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek.
1Tim 3:11 Feleségeik hasonlóképpen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek.
1Tim 3:12 A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek, akik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.
1Tim 3:13 Mert akik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek maguknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben.
Ez, az első észrevételek megtételéhez választott IGE rész a BIBLIÁ-ban ezt az alcímet kapta
„…Az egyház hivatalnokai milyenek legyenek…”
Viszont, úgy, gondolom, megegyezhetünk abban, hogy egy világi hivatalt betöltő személy számára sem engedhető meg alacsonyabb mérce, hiszen döntéseivel tudva, vagy akaratlanul, de ezrek, százezrek, milliók jelenbéli életét és jövőjének alakulását befolyásolja, fordítja valamilyen irányba. Ill. később, más Igéket is olvasva, meg fogjuk érteni azt is, hogy mi és miért van, és valóban nem lehet alacsonyabbra tenni a lécet akkor sem, ha egy város vezetéséről, vagy egy város, főleg ország vezetőjéről, képviselő-testületéről van szó. Egyelőre most azonban legyen elég annyi, ha elfogadjuk, megegyezünk abban, hogy a teremtett ember természetét, jellemvonásait, erősségeit és gyengéit legjobban az őt teremtő Isten ismeri és mind ezeket a szempontokat értünk, a javunkra, egyéni és társadalmi értékeink gyarapítására és a védelmünkért adta.
Amint látható, itt két vezetési szint, mondjuk úgy felső és közép jelenik meg. Vagy más megközelítésben az irányító és a végrehajtó hatalom. Az elvárás nagyon hasonló, szinte ugyan az mindkettő vonatkozásában, ezért most ezeket külön véve nem is tárgyaljuk.
Akkor kezdjük az elején.
Önmagában az a tény, hogy valakiben megjelenik, jelen van egy késztetés, egy vágy, hogy valamilyen vezetői szerephez jusson, ez még nem feltétlenül rossz, hiszen ez lehet egy Istentől való ajándékból fakadó motiváció is, egy ilyen munkára való isteni ajándékból fakadó késztetés, ami keresi azt a helyet, azt a munkát, feladatot, ahol a benne lévő ajándék egy felelősség vállalásnak köszönhetően, (mert a vezetés egyik lényege, a másokért való felelősség vállalás) ki tud teljesedni, el tud kezdeni „gyümölcsöt teremni”.
Majd folytatódik: „...feddhetetlen (anepiléptosz), legyen...” , azaz a múltjában, előéletében, erkölcsiségében, pénzhez való viszonyulásában, támadhatatlan legyen. Ez azért lényeges, hogy ne legyen zsarolható, vagy megfélemlíthető a döntés hozatalában. A mai hatalmi struktúra felépítését ma ennek pont az ellenkezője jellemzi. Itt az összekötő habarcs, az egységet létre hozó erő a cinkosság és ez az, ami a résztvevők biztonságát (vagy arrogáns elbizakodottságát) adja. Ennek lényege, hogy mindenki tudja, hogy a másik ismeri az ő disznóságait, de tudja azt is, hogy a másik is tudja, hogy én is tudom az ö disznóságait, ezért kölcsönösen hallgatni fogunk és tudjuk, hogy a másik sem fog beszélni, mert akkor ő is borulna. Ezért kialakul egy pártszíneken felül ívelő hatalmi háló, ahol a szereplők már nem az emberekért vannak, hanem öncélúan, a hatalomba került vezetők egymást védik, még akkor is, ha közben lebuknak a lopásaikkal, sikkasztásaikkal. Erről tett bizonyságot egy híres király, Salamon, akinek 40 éves uralkodása alatt bőven lehetett belátása a hatalom működésébe, a hatalommal való visszaélésekbe is.
„…Préd 5:8 Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csodálkozzál e dolgon; mert [egyik] felsőrendű vigyáz a [másik] felsőrendűre, és ezek felett [még] felsőbbrendűek [vannak]...”
Ez a cinkosság az egyik oka annak, hogy rengeteg bűncselekményt meg sem próbálnak feltárni, mert ahogy az egyik ügyben mondta a nyomozó: „...politikai érintettsége van, ezért meg kellett szüntetni...”. De sokszor ezért maradnak el a hatalom váltáskor a számonkérések is, mert mindegyik sáros, az új és a régi is, ezért egymást védve, közösen lapítanak.
Majd következnek a főleg jellembeli elvárások felsorolása, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó, szelíd stb.
A jellemen kívül azonban több, az elképzeltnél sokkal fontosabb elvárás is megjelenik. pl.
…egy (heisz hen) feleségű legyen… - Itt, az „egy” jelenti az egyetlent, de azt is, hogy ugyanaz, azonos. Vagyis egy férfinak legyen felesége, hogy így egyrészt legyen egy rendezett, rendben lévő házas (szexuális) élete, hogy a feleségének köszönhetően védve legyen a szexuális bűnöktől, kísértésektől, pl. titkárnőkkel való félrelépésektől, stb. „…Hós 4:11 Paráznaság, bor és must elveszi az észt!...” de ez a „rendben levőség” kell ahhoz is, hogy egy férfi tudjon hősként szembe nézni a mindennapi feladatokkal, kihívásokkal is, hiszen ez a rendben lévő házas élet az egyik feltétele annak, hogy egy férfi személyiségében kiegyensúlyozott, munka helyén nyugodt, odafigyelő és hosszútávon aktív munkavégzésre képes legyen.
„…Zsolt 19:6 Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát…”.
Bárki megbántása nélkül, a BIBLIA nem híve a női vezetésnek, a vezetés feladatát Isten alapvetően a férfiakra bízta. A Bibliában vannak nagyon sikeres női vezetők is megnevezve, de róluk a legelső dolog, amit az írás mindig elmond, hogy kinek voltak a feleségei. Vagyis az életük azon része tekintély alatt volt és az otthonukban tudták, hogy a férj a főnök, akit nőként tudtak kiszolgálni. Ez tette nem csak hitelessé, de helyén valóvá is a vezetői pozíciójukat.
De visszatérve a férfiakra. És az „egy” jeleneti az „ugyanazt, azonost” is. Vagyis egy olyan férfiról beszélünk, aki nem elvált. Az a férfi, aki nem hűséges a feleségéhez, a gyermekei anyjához, az nem lesz hűséges a hivatalában, a rábízott pénzek kezelésében, vagy a munkatársaival megbeszéltekhez sem, és ahogy nem nézte semmibe, nem becsülte a feleségét, vagy a nehézségben nem tartott ki mellette, az ugyan úgy nem fogja becsülni a másik embert sem, nem lesz hűséges a munkatársaihoz sem és az elkötelezettsége is erősen kérdéses. Nem kellenek, nem szabad sem nőtlen, sem homokos, sem hűtlen, házaságtörő embereket vezetői pozícióba engedni. A válásoknál pedig nagyon meg kell nézni annak okát és az alapján mérlegelni.
….a maga házát (ho oikosz) jól igazgatja... itt a ház nem csak az épületet, hanem a háznépet és a gazdaságot is jelenti. Gazdaság. Egy önfenntartó falusi tanyára gondoljunk, ahol van saját kút, veteményes, jószág, baromfiudvar, emésztőgödör, stb. Vagyis egyrészt rendelkezzen önfenntartó erővel, tudja eltartani magát és a családját a sajátjából, ne a fizetésért, ne a megélhetéséért, a pénz szerzés lehetőségéért jelöltesse magát, ill. legyen látható, hogy a gazdaságát jól igazgatja, tud dolgozni, gyarapodik, mert aki kevesen nem tud gazdálkodni, arra hogyan lehetne sokat bízni? (…Luk 16:10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az…)
….gyermekeit engedelmességben (alárendelésben) tartja... Talán a mai korban ez az egyik legnehezebb feladat. Megőrizni a gyerekeket és a fiatalokat attól a pusztító korszellemtől, ami önromboló lázadásba akarja vinni őket. Nagyon, de nagyon kellenének azok a pedagógusok, egyesületi, ifjúsági, stb. vezetők, akik nem elvtelen engedékenységgel, hanem szeretettel, de ha kell határozott korrigálással, nem mondással, vagy éppen tiltással is ha kell, de építő módon tudnak hatni a fiatalokra. Nem véletlen, hogy egy másik elvárás az, hogy „...tanításra alkalmas…” legyen. Ugye ennek egyik első előfeltétele, hogy legyen valami olyan tudás, érték a birtokában, amit érdemes átadni és ha ilyen van, akkor azt pedig tudja is átadni, különben az emberekből vagy lázadó, vagy ész nélkül robotoló rabszolgák lesznek. A közösség építéshez, a közös munkához kell egy közös értékrend is, amit ugyan úgy, mint egy személyiség fejlődését, vagy nevelést pl. tanítással lehet létrehozni.
És hogy a miértre is megkapjuk a választ: egyrészt, ha valaki saját házát, gazdaságát sem tudta jól igazgatni, akkor mi módon tudna egy sokkal nagyobb háznépet, gazdaságot építően vezetni? Ha valaki a saját életét, vállalkozását nem tudta prosperitásba vinni, akkor hogyan lenne képes egy nagyobb közösség, egy város, vagy egy ország életét kivirulóvá tenni? Ha valaki nem tudott önállóan a saját maga szükségeinek betöltéséről sem gondoskodni, akkor hogyan tudna mások, pl. egy városnyi ember életének szükségleteiről gondoskodni?
Másrészt, ha nem rendezett az anyagi és a családi háttere, akkor hogyan tudhatná a figyelmét másra, pl. egy közösség feladataink ellátására fordítani? Értelemszerűen, ha a háttér nem rendezett, akkor az erejének, idejének egy részét az otthoni ügyek „tűzoltása” fogja lekötni és nem az általa vezetni vállalt közösség dolgainak a rendezése, ill. az otthoni hiány folyamatos kísértés is lesz, hogy a közösből pótolja ki azt, ami az otthoni pénztárcából hiányzik.
De ehhez kapcsolódik egy másik Ige rész is:
„…Zsid 7:7 Pedig minden ellentmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet…” Vagyis, hogyan akar valaki áldásul lenni másoknak (persze igaz, bocsánat, ilyen vágyat nem is nagyon lehet felfedezni a mai vezetők nagy részében), ha az ő magánéleti színvonala mélyebben van, mint a vezető „segítségére” szorulóké? (vak vezet világtalant?) De abban az értelemben is igaz ez a kijelentés, hogy egy vezető egyik feladata, hogy áldás fakasztóul legyen mások számára, hogy a munkája, döntései áldást, épülést, a felmerülő problémákra valós megoldást hozzanak a vezettek, a közösség számára. Tehát nézzük meg a múltját. Áldást hozó személy a környezetében, tett már valamit, ami mások számára épülést, előbbre jutást hozott, vagy csak egy élősködő parazita?
De szintén egy nagyon lényeges és rendszeresen figyelmen kívül hagyott feltétel, hogy „…Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék...”
A vezetés és a vezetői pozíció egyrészt nagyon nagy, folyamatosan, hosszútávon megjelenő teher, de a vele együtt járó lehetőségek, tisztesség, megbecsülés vagy szidalmazottság miatt nagyon nagy kísértés, kihívás is. Mind kettő, a teher és a siker, a felelősség és a lehetőségek is rendkívüli torzító hatással bírnak egy ember személyiségére. De óriási kihívás az is, hogy a kapott, átélt sérelmekre ne reagáljon egy vezető a hatalmával visszaélve bosszúállással.
Erre egy nagyon jó Bibliai példa az a történet, amikor Nábál vérig sértette és lealázta azt a Dávidot, aki pedig évekig ingyen őrizte meg Nábál nyájait a rablóktól. Ekkor Dávid elindult, hogy bosszút álljon Nábálon, levágván Nábált háznépével együtt. De Istennek ez nem tetszett, hanem Abigailon keresztül segítséget küldött Dávidnak. De mi volt erre az Isteni segítség?
„…1Sám 25:26 Most pedig, óh uram! él az Úr és él a te lelked, hogy az Úr akadályozott meg téged, hogy gyilkosságba ne essél, és ne [saját] kezeddel szerezz magadnak elégtételt… (és ezért)
…1Sám 25:30 amikor az Úr megadja a jót az én uramnak mind aszerint, amint megmondotta felőled, és téged fejedelmül rendel Izrael fölé:
1Sám 25:31 Akkor, óh uram, nem lesz ez neked bántásodra és szívednek fájdalmára, hogy ok nélkül vért ontottál, és hogy az én uram saját maga szerzett magának elégtételt…”
Mindezeknek, a sikerek és kudarcok, elismerés és meggyalázás, az elhordozása egy igen erős, tisztességes és megpróbált jellemet kíván. Kell, hogy mielőtt valakire ezt a felelősséget és terhet „ráengedik”, tudhatóvá legyen/váljon róla, hogy bírni fogja a terhelést és sem az esetleges, vagy remélt sikerek hatására sem az őt ért sérelmek miatt nem fog kivetkőzni az emberi mivoltából. Óriási felelősséget bízunk a választott vezetőkre, akiknek döntései sok száz, ezer, vagy millió ember életére lesznek hatással. Mielőtt ezt megtennénk, kell, hogy tudjunk és meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az adott személy józanul, a kihívások, vagy a sikerek súlya alatt sem összerogyva, a kísértéseknek ellenállva képes lesz a feladatát ellátni.
Egy másik elvárás, hogy legyen vízfakasztó ember, mint Izsák, aki az éhség földjén is meg tudta találni az élő vizeket a homok alatt.
„…1Móz 26:19 Izsák szolgái pedig ásnak vala a völgyben, és élő víznek forrására akadának ott
1Móz 26:20 Gérár pásztorai pedig versengének Izsák pásztoraival, mondván: Miénk a víz. Ezért nevezé a kútnak nevét Észeknek, mivelhogy civakodtak vala ő vele.
1Móz 26:21 Más kutat is ásának s azon is versengének, azért annak nevét Szitnának nevezé.
1Móz 26:22 És tovább vonula onnan és ása más kutat, amely miatt nem versengének; azért nevezé nevét Rehobóthnak, és monda: Immár tágas helyet szerzett az Úr minekünk, és szaporodhatunk a földön…”
És ne csak a vízfakasztásra legyen képes, hanem legyen kész, képes legyen arra is, hogy ezt a képességét, tulajdonságát tudja saját hasznát, érdekét, ha kell háttérbe szorítva, másokért, mások javára is használni. „…Fil 2:4 Ne nézze ki-ki a maga [hasznát], hanem mindenki a másokét is…”
Legyen kreatív, vállalkozó szellemű, merje, tudja meglátni az igazságot és a megoldást akkor is, ha a környezete félelemtől remeg, mert a győzelemhez sokszor merni kell kilépni az ismeretlenbe, mint ahogy Péter is, a legnagyobb vihar közepette ott hagyva a csónakot elkezdett a vízen járni. Kell, hogy merjen újítani, hozzányúlni olyan, lehet elfogadott, de hibás szokásokhoz, vagy ha kell érdekekhez, érdek csoportokhoz is, amelyek kárára vannak a közösségnek. Vagyis ha kell, merjen, tudjon konfrontálódni is és tudjon új tőrést is törni, hogy legyen mások számára is utat nyitó ember. „…Péld 13:23 Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, aki igazságtalansága által vész el…”
De egy vezetői magatartásra nagyon jó minta Jézus példázata is, ami egy olyan magvetőről szól, aki annak ellenére vetette a magot a mezőn, hogy csak minden 4. mag hullott jó helyre.
„…Luk 8:5 Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.
Luk 8:6 És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.
Luk 8:7 Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.
Luk 8:8 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza…”
Ebben bene van az az üzenet is, hogy egy vezető nem attól lesz jó, hogy soha nem hibázik, hanem hogy mindig, minden cselekedete a gyarapodásért, a növekedésért van, ezért dolgozik. De benne van az is, hogy ha nincsenek is azonnali látható, látványos sikerek, sőt, szembesül saját hibáival, rontásaival, akkor is, azokat kijavítva, tovább megy, amíg megtalálja a helyes utat, a kívánt végeredményt. De benne van az is, hogy tud másokért áldozatot hozni, lemondani dolgokról (nem csinál magának a magból lisztet és pogácsát), tud terheket hordozni, nem fél a nehéz kihívásoktól és tudja jól feldolgozni a kudarcokat is, mert hogy zajlik a magvetés? Sárban, fagyban, sírva nyögve.
„…Zsolt 126:5 Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással aratnak majd.
126:6 Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jő elő, kévéit emelve..”.
És mit jelent az, hogy „…Sírva…”? Azt, hogy sokszor számára is fájdalommal, lemondással, komoly áldozattal, saját maga kárával jár, amit csinálnia kell, mert csak ezen az áron lehet tovább lépni és mert csak magát megfosztva, hátrányba szorítva tud másokért cselekedni, ezért sír, nyög, de megteszi, akkor is ha ezzel saját magának okoz kárt, vagy fájdalmat. A sárban fagyban, pedig a körülményekre utal, hogy bár nagyon sokszor nehezek és mostohák a körülmények és kilátástalannak, reménytelennek tűnik a helyzet, de akkor sem adja fel azt a munkát, vetést, ami által másoknak jövőt tud biztosítani, hanem kitartva, elkötelezetten dolgozik.
