Titok? Titok! Egy macska 7 élete!
/Első rész, avagy Ilonát a színpadra hívjuk/
A Kedves Olvasók rendszeresen találkozhatnak városunk, Vác Nagyasszonyának önfényező írásaival, amelyekkel minket, egyszerű földi halandókat elkápráztat, és életérzésünkben a csillagok közé, sőt azok fölé kíván emelni.
Ez önmagában nem is lenne probléma, akár egy nagyon jó, gazdaságos és pénzt kímélő megoldás is lehetne, ha ez a felülemelkedés ténylegesen működne a gravitációval szemben, és a földön járva nem esnénk rendszeresen hasra a szeméthegyekben, a megoldatlan minden napi problémákban, vagy nem merülnénk el az utak kátyúiban.
Persze lehet az is, hogy T. Polgármester Asszonyunk úgy gondolja, hogy az ilyen mindennapi, művészlélekhez nem illő problémák megoldását magasztosabb helyettesíteni azzal, ha tollával fest egy költői álomvilágot egy osztrák kisvárosról, mondván, hogy akkor meneküljünk a valóság helyett ebbe a szép álomképbe.
Lehet, hogy Nagyasszonyunk lelki világát megnyugtatja ez az irodalmi színjáték, esetleg el is hiszi valóságként a saját költeményeit. Ettől alattunk még mindig zökken az autó kereke a gödrökben, sokszor akkorát, hogy kiesik a tömés a fogakból, mert valamiért az osztrák kisváros képe nem tudja helyettesíteni a kátyúkban a hiányzó aszfaltot. Persze az is lehet, hogy csak rosszul értelmezzük a helyzetet, mert Nagyasszonyunk részéről nem egy mulasztásról van szó, hanem csak ebben is „hazadolgozik”, mert esetleg egy fogorvos is van a rokonságban.
Kérjük a Tisztelt Olvasókat, hogy ezen utóbbi megjegyzést ne vegyék üres csipkelődésnek, mivel a kapott információk szerint több, a polgármester asszonyunk rokoni érdekeltségébe tartozó cég is városi, vagy egy korábbi képviselőhöz, Balkovics Péterhez hasonlóan, „kincstári” beszállító lett. Ezért megkereséssel éltünk pl. arra vonatkozóan is, hogy a képviselő testület tagjai, vagy rokonainak érdekeltségébe tartozó vállalkozások milyen szerződéseket kötöttek, mekkora pénzösszegek mellett, a várossal, vagy városi üzemeltetésbe tartozó cégekkel, de erre a kérdésünkre is, mint sok másra, a mai napig nem kaptunk semmilyen választ sem, ami megint okkal ad okot a találgatásra.
Mit és miért kell titkolni? Ha korrekt és tisztességes az „üzlet”, akkor azt miért kell rejtegetni? Attól, hogy valaki polgármester lesz, még a rokonainak joga van az élethez, a vállalkozáshoz, vagy nem tisztességes, esetleg túl árazott volt a buli? És amikor a kérdésre nincs válasz, bizony sokan okkal gondolhatják, hogy itt már megint valami nem oda illő dolog került a palacsintába.
De visszatérve az útjaink állapotára, a megnyert és vitán felül örömteli „zebraverseny” alapján lehet, hogy érdemes lenne egy, „Melyik városban legrosszabbak az utak” versenyt is rendezni. Valószínűleg győzelmi esélyekkel indulhatnánk (persze a „Ki tudott a választáskor nagyobbat ígérni” futamban is nyerhetnénk).
Visszatérve a rokonságra úgy tűnik, Vác Nagyasszonyának az írói kedve véget ér a saját maga, városunkért történt cselekedeteinek nagyságát hirdető, géniuszát bemutató műalkotások műfajánál (ajaj, ezt a címet már Ceausescu lenyúlta, pedig már medvénk is lenne hozzá a Börzsönyben, újat kell kitalálnunk...).
Ezt, az írói műfaj bekorlátozódottságára vonatkozó következtetést abból véljük megérteni, hogy hiába teszünk fel egyszerű, a városunk életéhez kapcsolódó kérdéseket, mint a város polgármesterének, a legelemibb közérthető szinten, ezekre a válasz rendszeresen elmarad.
Pedig ezek a kérdések nagyon egyszerűek, tisztán érthetőek, és tényszerűek. De lehet, pont az a baj, hogy a kérdésekre adható válaszokban a semmitmondó, mellébeszélő irodalmiság, és az önfényező képfestés sem tudna megjelenni. Helyettük az ugyancsak egyszerű, de kézzel fogható valóság jönne a felszínre, ami hát hogyan is mondjuk, kicsit más képet mutatna a munkásságáról és az emberi mivoltáról, mint az, amit a közpénzből fizetett médiában mutat saját magáról.
Első példának szúrjunk be ide egy „Matkovichi” választ:
Tisztelt Olvasóink!
Önök szerint nem érdekes, hogy egy polgármester a város pénzéből üzemelő önkormányzati tulajdonú cégre vonatkozóan azt nyilatkozza, hogy „Nem rendelkezünk adattal”?
Nem egészen értjük, ezek szerint úgy fizettek ki minimum két éven keresztül, több száz millió forintot az azóta csúnyán lebukott Zábó Edina vezette cégnek, hogy arról nincsenek számlák, szerződések? Mert válasza szerint nincsenek pl. pénztári bizonylatok arról, hogy mikor, ki, mi alapján, mennyi pénzt vett fel, pedig százmilliókról beszélünk! A mi és gyermekeink száz millióiról.
Most bizony fel kell tennünk sok kérdést, nyugodtan hagyja válasz nélkül, úgyis megismételjük.
Akkor például itt, ebben az esetben mennyit lophattak el? A Váci Szívvel Mozgalom egy kétéves időszak feldolgozása során több, nagy összegű sikkasztást tárt fel, mi lesz a teljes anyag feldolgozása után?
Milyen felelősségtudattal rendelkezik Nagyasszonyunk, ha nem zavarja az, hogy az általa is ismert „nem rendelkezünk adattal” tény szerint nem lát rá arra, hogy ki, mikor, mi alapján költi el a város százmillióit? Hogyan bízzunk meg egy ilyen felelőtlen, érdektelen emberben, és a többi, ehhez asszisztáló képviselőben (mondjuk, mi eddig sem tudtunk bízni bennük)?
Menjünk tovább, hogyan, mi alapján ellenőrzik a felügyelőbizottsági tagok a költekezést? Mit csináltak/csinálnak azért a tetemes havi fizetésükért? Hogyan tudnak így vigyázni a város pénzére? (Bocsánat, azzal, hogy vigyáznak, nem szeretnénk alaptalanul meggyanúsítani őket).
Mi alapján, miért veszi fel fizetését a városfejlesztő új vezetője, dr. Varga Borbála? Nem neki lenne dolga az ellenőrzés, hiszen most ő az egyik „főnök”, vagy egy ilyen ellenőrzés helyettesítésére alkalmas, ha az FB tag alpolgármesterrel, Kiss Zsolttal bizalmas módon, tanúk és jegyzőkönyv vezetése nélkül egyeztet?
És persze, amint mondja, és ne tételezzünk fel az Ön részéről hazudozást, akkor jogos az a kérdés is, hogy ha nincs adatuk a pénzkezelésre, akkor hogyan, mi alapján vették át a városi kasszát? Mi alapján adnak beszámolókat, mérlegeket? Itt van egy nagy ellentmondás, a város mérlegeit csak bizonylatok alapján lehet könyvelni, tehát vagy hamis adatokkal könyvelnek, hiszen „Nem rendelkeznek adattal”, vagy nekünk hazudnak. Kérjük válasszon.
Esetleg mindenki csak fogja és viszi, amit gondol? Akkor meg, hogyan kell értelmezni azt a korábbi mondatát, hogy „aprólékosan átnézték” a kapott örökséget? Mit jelentett ez az átnézés? Esetleg szó szerint „átnéztek” az elkövetett törvénytelenségek és hiányosságok felett? Lenne szíves ezt megmagyarázni?
Egyébként ezen kért, és írásos válasza alapján nem létező okiratok hiánya önmagában is Btk.-s bűncselekmény. Miért hiányoznak, tett Ön ezért feljelentést? Indított bármilyen vizsgálatot? Vagy úgy gondolja, hogy a város vezetéséhez elég, ha szépen versel?
Nem hiszem, hogy nagyot tévednénk, ha azt mondjuk ebből büntetőeljárás lehet.
De maradjunk a témánál.
Tisztelt Polgármester Asszony!
Mi az oka annak, hogy rendszeresen elmaradnak a válaszai? Csak találgatni tudunk.
Esetleg a kérdések szimpla, irodalmi stílust nélkülöző egyszerűségük miatt nem érik el az Ön művészethez szokott ingerküszöbét, vagy vajon valami más, háttérben meglapuló oka lehet annak, hogy rendszeresen válasz nélkül hagyja ezeket a kérdéseket? Van valami titkolni való a szép, régi veretes kapu mögött?
A kérdés jogosságához kétség nem férhet, hiszen egy konkrét ügyben már beigazolódott a gyanú valódisága, és a korábbi gazdasági csúcsvezetőjük, Zábó Edina útnyilvántartásaiban elkövetett csalásokat nem lehetett tovább rejtegetni. Ezek után azt hisszük, mindenki okkal vélelmezheti, hogy a többi ügyben sem csak a levegőbe beszélünk. Nem bizony, sőt, most titkot árulunk el, meglehetősen kellemetlen időszak következik néhány ember számára.
Következő cikksorozatunkban tehát ezekre a kérdésekre próbálunk meg választ találni, megpróbálunk a kulisszák mögé nézni, hátha kiderül, mi is lappang ott.
Tisztelt Olvasóink, nem az a kérdés, hogy kik, hogyan és mennyit loptak. Ezt tökéletesen látjuk, és megfelelően adminisztrálva is van. A kérdés az, hogy az előző garnitúra, városvezetés alatt eltűnt pénzekért miért nem szól a városvezetés, és fordítva sem, a jelenleg ellenzékben lévő kormánypárti tagok miért hallgatnak arról, ami most történik, vagy épp ellenkezőleg, nem történik, pedig történnie kellene?
Mindenesetre egy biztos: ha az idő hiánya és a helyszűke miatt nem is fogunk tudni mindent feltárni az elmúlt évek „közéletét” alakító titkolt háttér események közül, de így is az olvasók rengeteg új, és hiteles információhoz fognak tudni jutni a helyi politika rejtett szövevényeiről. Azzal, hogy felfeddjük azt, hogy milyen pozícióknak mi volt az ára, kik azok, akiken még a ruha is csak álca, (vagy esetleg éppen nincs is, legalábbis néha egymás előtt), majd szépen kiderül.
Mielőtt azonban ebbe belevágnánk, szögezzük le előre: nem az emberek megbántása a célunk. Viszont tudjuk, hogy a múlt sötét titkainak feltárása, a világosságban járás nélkül itt, ebben a városban, az emberek életét pozitívan befolyásoló változás nem lesz, mi pedig itt élünk. Ahogy egy beteg ellátása is a helyes diagnózis felállításával kezdődik, még ha az kellemetlen is lehet, mert mondjuk ehhez le kell vetkőznie, ugyanígy egy beteg közélet, a megromlott emberi kapcsolatok kijavítása sem lehetséges, amíg nem tárjuk fel a múltat.
Ezt nem lehet elkerülni, mert nélküle arról fog szólni a jelen, hogy a múlt disznóságait hogyan tudják eltitkolni, vagy hogyan tudják folytatni. És kérem, higgyék el, a vétkesek számára is az a segítség, ha szembesítve vannak az életük rossz dolgaival, két ok miatt is.
Az első ok lehet, hogy megszűnik a titkolás, rejtegetés, az ezt szolgáló hazudozások kényszere, ami csak sötétségbe, félelembe, bujkálásba, vagy a menekülés másik formájába, agresszióba esetleg zsarolásba kényszeríti az embereket.
Második ok az, hogy lehetőségük lesz arra, hogy a múlt terhétől megszabadulva, azt lezárva, lehet már nem alpolgármesterként, vagy képviselőként, de végre normális emberként elkezdhessenek egy új, tiszta életben járni.
Persze az is lehetséges, hogy valaki nem akarja a lopottat visszaadni, vagy nem akar változtatni az életén, és továbbra is kullancsként élősködve akar megélni mások munkájából. Ilyenkor az emberek védelme, a közösség élősködőktől való megvédése a cél, és a feladat.
Néhány embernek a szabaduláshoz, a bujkálás befejezéséhez arra van szüksége, hogy ne várja meg azt, amíg hivatalos eljárásban derül ki, hogy miket nézeget az interneten, vagy milyen a szexuális orientáltsága, hanem még azelőtt álljon ki ezzel, mielőtt kényszerből kell megtennie, mert méltatlanná válik arra a tisztségre, amit betölt.
Másoknak a motivációjukat kellene felül vizsgálni, és tükörbe nézve azt mondani, nem akarok tovább az embereknek a „közszolgálatáról” hazudozni, hiszen az engem soha nem is érdekelt, csak belecsöppentem és megtetszett ez a „játék” mert ráéreztem, hogy pénzt kereshetek vele. De nem én kellek erre a helyre, ezt a cipőt nem az én lábamra szabták, mert nem tudok áldás forrásává lenni mások számára, tovább élősködni pedig nem már akarok.
Kedves Ilona, tisztelt városi képviselők!
Annak a feladatnak az elvégzéséhez, amire vállalkoztak, vagy amelyiket a nyakukba akasztottak, első sorban egy egyenes, tiszta és megpróbált jellem szükségeltetik. Sajnos megint egy olyan „csapat” ült a kormánykerékhez, akikből, a korábbiakhoz hasonlóan, ez a becsületes jellem hiányzik. Természetesen nem kívánunk általánosítani, de egyértelmű, hogy a testületben vastagon, megint azok a hozzá nem értő, „megélhetési politikusok” vannak többségben, akiktől a múltjuk alapján semmi jó sem várható el, sőt ami még rosszabb, még a jóra való törekvés sem.
Folytatás következik………
