avagy miért is utáljuk mi Ferjancsics Pénzhiéna Lászlót?
Nyári szünetünket töltjük, nem kívántuk ez idő alatt saját és Olvasóink kedvét sem elrontani a közpénztolvajokról szóló tudósítások közlésével. Azért Mokánszky állítólagos meggyanúsításának a hírére támadt pár gondolatunk, megosszuk Önökkel. Reméljük, cikkünk pár információmorzsája elgondoltat pár embert, nekünk meggyőződésünk, hogy városunk politikai közélete azért tart ott, ahol van, mert ilyen trógereket engedtünk a hatalom közelébe. Kérjük, figyelmesen olvassák el sorainkat, talán teljesebb lesz a kép Önök előtt, milyen mentalitású figurák vallják magukat a mi képviselőinknek!
Tehát új hírt láthattunk a városi sajtóban, többet között a Pénzhiéna oldalán: meggyanúsították Mokánszky Zoltánt, aki alpolgármesterként egy hozzá „közel álló” hölgyismerősének jogtalanul adott százezer forint fizetésemelést, gondoljuk, itt arra célzott a cikkíró, hogy barátnőjét közpénzből jutalmazta (legalább elmondhatja, hogy a saját zsebe iránt lojális, ha a városhoz már nem is), hivatali hatalommal való visszaélés az ügy megnevezése.
Öntsük tiszta vizet a pohárba: mi nem bírjuk ezt a Mokánszkyt. Egy semmihez nem értő fószernek tartjuk, nem csodálkozunk magán a gyanúsításon sem, és nagyon várjuk, hogy a brancs többi tagját is felelősségre vonják, például a váci foci körül kialakult, vélelmezhetően sokszázmilliós nagyságrendű csalásokért. Talán elégtétel lehetne a város részére, hogy a kizárólag a lopáshoz értő megélhetési politikusok és a közpénzen élősködő többi bűnöző is a méltó helyére kerül! Lehet szemezgetni mindkét oldalról.
Joggal merülhetne fel olvasóinkban a kérdés, ha most Mokánszkyt ütjük, miért szerepel a címben a Pénzhiéna?
Tegyünk egy kis történelmi áttekintést, hogy megvilágítsuk a két figurával szembeni viszolygásunk hátterét, egyben rámutassunk ennek mai következményeire.
Nem mindig volt ilyen rossz kapcsolat a két jómadár között. Idézzük fel Bóth János polgármesterségének utolsó időszakában, Ferjancsics és társa árulása utáni viszonyukat, mert az akkori történések a mai események tükrében tökéletesen mutatják, mitől nem halad ez a város.
Hát bizony tisztelt olvasóink, akkoriban Mokánszky hátsó fertályán a légy hanyatt esett volna, olyan simára volt nyalva a Pénzhiéna által! Hiszen Mokánszky volt annak a „vizsgálóbizottságnak” a vezetője, mely igyekezett Bóth Jánost mondvacsinált ügyekkel korlátozni polgármesteri teendőinek ellátásában, és melynek létrehozását a Pénzhiéna sugalmazta, mert akkor ez volt az érdeke (és persze jött is a pénz árulása jutalmaként). Az, hogy később Bóth János a bíróságon minden pert megnyert persze törvényszerű, de kit érdekelt a városnak okozott kár, a lényeg a bosszú volt!
Ferjancsicsék tehát két alkalommal kezdeményeztek testületi döntést a polgármester felfüggesztéséről. Az első Bóth János édesapja halálának a napján, a második a temetés előtti napon történt. Bár a konzervatív oldal egyes tagjaiban komoly erkölcsi kérdéseket vetett fel az időzítés, végül a teljes „keresztény” frakció (melyből ma már csak Mokánszky az aktív „politikus”) csatlakozott. Ez legyen az ő lelkiismeretük kérdése, mi persze megjegyezzük, na ennyire voltak keresztények. Amennyire a maiak is, gondoljunk csak a „Ne lopj” parancsolatra.
Nekünk tehát innen ered engesztelhetetlen utálatunk cikkünk két főszereplője ellen. Aki már az elhunytat sem tiszteli, és kegyeleti kérdésekben sem tud mértéket tartani, az számunkra igazi mocsok alak. Mint ezek ketten.
Igaz ez akkor is, ha Bóth János későbbi politikai pályafutásában ennek soha nem adott hangot, sőt, képviselőtestületi tagsága miatt együtt is kellett dolgoznia ezzel a két szerzettel. Ez mutathatja Bóth János politikai nagyságát is, mi azonban ennél földhözragadtabbak vagyunk: a két, egymással most már halálos ellenség képviselő, Ferjancsicsot és Mokánszky véleményünk szerint igencsak aljadék ember. A jelek szerint azóta sem javultak, csak a mocsokba süllyedtek még mélyebbre, most már egymást taposva.
Jelenleg tehát a helyzet az, hogy a Pénzhiénának az érdeke Mokánszky támadása, ennek élére is áll, hiszen máshonnan jön a pénz, a lényeg pedig a színház, az előadáson most éppen a „hű, de ellenzéki vagyok” című lemez forog.
Azt gondoljuk, ezt a mentalítást kell kitakarítani a váci közéletből képviselőivel együtt. A Ferjancsics által évtizedek óta a városra erőltetett haszonleső politikai stílus mérgezi a közéletet, a testületet, közös jövőnket, tevékenységéhez partnere is akad mindig. Azt gondoljuk, tovább nem történhet minden úgy, ahogy ezt egy szavazatával zsaroló senkiházi élősködő és vazallusai kívánják. Javasoljuk, megélhetésük érdekében, kezdjenek a privát szféra felé mozgolódni.
Tisztelt Olvasóink, nem mi vagyunk ezekért a haramiákért! Ők annak idején szép szavakkal vállalták, hogy dolgoznak értünk, Önök szerint ezt teszik? Loptak a focinál, loptak az uszodában, lopnak a státuszukban, lopnak minden fronton. Most is lopják, a jövőnket, közben festik magukról a hamis képet. Az Önök élete, vagy akár halála pont annyira érdekli őket, mint a fenti példa mutatja. Rendben van ez így?
A tisztánlátás kedvéért vegyünk egy apró példát, nézzünk be a színfalak mögé. Lássunk egy Ferjancsics féle hírt, ez a szerencsétlen, semmihez sem értő foltos még azt hiszi, egy-két jól beállított fotó elfedi valós munkájának a hiányát. Hiszen mindenki hülye, a lényeg a kirakat, jó az a népnek!
A képen az egyszerű olvasó azt látja, a felelősségteljes képviselő utasítást ad, számonkér (kéztartás!), hogy az út a legmegfelelőbben készüljön el! Ezt természetesen a helyben lévő fotós a kellő szögből készült képével demonstrálja is! Nevetséges.
Mondhatnánk azt: Foltos, mit pofázol te bele a szakemberek dolgába? Mit tudsz te szakmailag hozzátenni? Leállítod a munkát, a két nagygépet azért, hogy ez a „sajtófotó” elkészülhessen?
Vagy ezt: az esetleg az előre nyújtott tenyér egy már megszokott mozdulat, mint amikor a Velencei-tavi megbeszélésen 30 milliót követeltél a zsebedbe?
(Tényleg, mikor indítasz már ezért az állításunkért ellenünk pert, hiszen már sokadjára mondjuk! Úgy beszélgetnénk veled a bírósági valóságbizonyítás során!)
Nem ezt mondjuk, hanem azt, minden álca, előadás, melynek célja az Önök pénzének a saját zsebbe való vándoroltatása. Ne dőljenek be az ehhez hasonló olcsó akcióknak. A városvezetés (melyhez ez a Pénzhiéna is tartozik) az Önök pénzéből javíttatja az utat, hiszen mióta funkcionálnak érdemi bevételt nem tudnak produkálni a városnak. Pénz pedig az Önök elherdált vagyonából van, melyből havi busás juttatásuk után időnként alamizsnát csepegtetnek Vác lakossága részére, persze a megfelelő kivitelező (12 milliós zebra és társai) kiválasztásával.
Eközben lelketlen, szemét emberek, akik bárkin (időnként egymáson is) átgázolva akarják saját érdekeiket érvényesíteni. Legyen ez ingatlan eladás, lakópark, vagy önkormányzati állás.
Mondhatnák azt, nem tartozik Önökre, hogy a képviselők miként reagálják le a köztük lévő feszültségeket, miként állnak bosszút egymáson. De ez nem így van. Amilyen lelketlenül támadnak meg egy gyászában megroppant embert, ugyanolyan lelketlenül lopják el gyermekeik elől a jövőjüket, történjen ez az uszodában, a stadionban, vagy a Pénzhiéna irodájában. Ez a Pénzhiéna által is megvalósított helyi politika, melytől a város 30 éve nem tud szabadulni. Nincs kegyelem, kegyelet, városérdek, csak jöjjön a pénz a telhetetlen zsebekbe.
Ideje a fejükre koppintani. A Pénzhiéna például jelenleg is egy autó árát viszi haza havonta, munkaköri leírás és érdemi munka nélkül, az Önök pénzéből. Ha az érdekei úgy kívánják, volt szövetségesei legnagyobb ellensége (most éppen Mokánszkyé), az előadást pedig mi fizetjük, hiszen a város pénze a mi pénzünk!
Megsínylette ezt a közpénzszivattyút és mentalitását az összes eddigi testület és annak minden tagja, most éppen Mokánszky gondolkodhat el azon, annak idején érdemes volt-e összebújnia ezzel a foltos pénznyelővel.
Persze nekünk ez mindegy, mi azon dolgozunk, hogy ez az egész csürhe takarodjon. A leírtak pedig talán megértést adhatnak megalkuvást nem tűrő magatartásunkra.
Vegyük el tőlük ezt az egész játékot, loptak tőlünk eleget, menjenek most már dolgozni.
A Szerkesztőség
