A vezetés két alapvető feladata:
1Móz 2:15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.
Az embernek, az őt megalkotó Istentől a teremtésekor kapott két feladata, munkája tehát a kert művelése és őrzése volt.
Ahhoz, hogy ennek miben létét megértsük, lépjünk vissza az előzményekhez.
„…1.Móz 1,11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen neki magva e földön. És úgy lőn.
1.Móz 1.12 Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint...
1Móz 2:10 Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala…
1Móz 2:11 Az elsőnek neve Pison, ez az, amely megkerüli Havilah egész földét, ahol az arany [terem].
1Móz 2:12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő...”
Vagyis láthatjuk, hogy a teremtéskor, a föld egy Isteni gondviselésből adódóan rendelkezett egyrészt az emberi lét és a természetes emberi élet fennmaradásához szükséges materiális értékekkel (arany, Bdeliom, Onix), másrészt szintén az Isteni gondviselés miatt rendelkezett azzal az ellátással (gyümölcs termő fák, maghozó fűvek, pl. gabona, rizs) és forrással is (folyóvíz) ami ennek a földi életnek a folyamatos táplálását tudta/tudja biztosítani.
Végig olvasva az 1.Móz.1 - 1.Móz.3 részeket, azt is láthatjuk, hogy miután a teremtésben ezeket az emberi élethez szükséges feltételeket Isten megadta, biztosította, ezek után Ő, a Teremtő „visszavonult” és átruházta az általa teremtett emberre, a földi élet igazgatásának és az itteni lehetőségek, javak gondozásának felelőségét (...művelje és őrizze azt...).
Ebből egyértelműen adódik, az emberi vezetés szükségességének két alapvető oka, ami egyúttal a vezetés feladata és felelősége is, az egyrészt a „kert művelése”, a folytonosság megőrzése a folyamatos gyarapodás érdekében, másrészt a meglévő javak és lehetőségek megőrzése, megvédése.
Ez egyúttal a vezetői hozzáállás két típusát, két különböző karakterét is megadja. Az egyik típusú vezető mindig az előbbre menésben, növekedésben, kiterjedésben gondolkodik, a másik típusú vezető pedig a biztonságra, a megvédésre törekszik, és mivel sokszor nem értik, másságuk okát, nem értik, hogy a kettő együtt adja ki az egy egészet, (két személy, férfi + nő = egy család) ezért az ebből a másságból fakadó nézetkülönbséget sokszor legyőzendő, őket korlátozó ellenerőnek látják, ezért elég sokszor a közös munka közen egymással is csatáznak.
Vagyis a megfogalmazásból „…ahol az arany terem…” az is látható, hogy egyrészt ezt követően a földi élet színvonalát már az emberi munka „…és helyezteté őt..., hogy művelje azt…” fogja meghatározni, amihez Isten megadta és azóta is folyamatosan megadja a „kellékeket” (mag) és biztosította és azóta is biztosítja a szükséges feltételeket is (eső, napfény), de nem fog dolgozni helyettünk. ( 2Thess 3:10 ...Mert amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék...)
„…1.Móz1.11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen neki magva e földön. És úgy lőn.
12 Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint ...
Ézs 55:10 Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: ...
Máté 5:45 Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak...”
Tehát még egyszer: Ő ad esőt, ad magot, Ő az, aki termővé teszi a földet, Ő az, aki megáldja a kezeink munkáját,
„…5Móz 28:12 Megnyitja neked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját,...”
de én vagyok az, vagyis jelen esetben a vezetők azok, akiknek tiszteséggel, becsületesen el kell végezni a munkájukat, akiknek dolgozniuk kell ahhoz és azért, hogy a vezetésükre bízott pl. város kiviruljon, gyarapodjon, fejlődjön és épüljön.
Most pedig nézzük meg azt is, hogy ezen Ige rész alapján mit is jelent a vezetés részéről történő „kert művelése”? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához segítséget ad az:
„…1.Móz 1.12 Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint...”
Az egyik titok, amit egy vezetőnek tudnia kell, (minden vezetőnek tudnia kellene) az a „...gyümölcsében mag van...” Ige rész, amelynek jelentése és jelentősége a következő:
Minden gyümölcs, bevétel, „aratás” és lehetőség az Istentől való rendelés folytán két részből áll. Az egyik része a jelenben való éléshez, a napi megélhetéshez szükséges táplálék, ez a rész a gyümölcs húsa. A másik része pedig a jövő megalapozásához, építéséhez kell, vagyis az élet folytonosságát szolgálja, célozza, ez a rész pedig a mag, amelyet tudni kell elvetni, elültetni, majd megfelelően gondozni (erre a részre még egy másik fejezetnél szintén visszatérünk).
Az a vezető, vezetés, amelyik ezt, a vetés - aratás folytonoságának törvényét, vagy annak fontoságát nem érti, vagy nem ennek az Isteni törvénynek alárendelten hozza meg a döntéseit, az nagy valószínűséggel, még jó szándék mellett is, a jelenben mindent felélve, felemésztve, (lehet egy pillanatnyi népszerűség reményében, azt akár meg is szerezve), de egy olyan nyomort fog maga mögött hagyni, aminek helyre állításához évtizedek kellhetnek, de sokak életében már helyrehozhatatlan is lesz.
Tehát egy vezetővel, egy vezetéssel szembeni legminimálisabb elvárás az, hogy a jelenben, a jövőre nézve és a jövőért tudjon döntéseket hozni. Ismerje a vetés-aratás Isteni törvényét, rendjét és a saját pillanatnyi népszerűségéért, vagy egy jelenbeni hasznáért, ne áldozza be, ne is élje fel az általa vezetett közösség jövőjét, hanem tudja egy rothadó gyümölcsből a vetőmagot kinyerni, majd a vetőmagot elültetve, abból fákat nevelni, hogy jövőre is legyen miből élni és a fiainknak, unokáinknak is legyen gyümölcsös, amiből ők is élni tudnak majd, ill. tudják felnevelni majd az ő fiaikat is.
Ebből adódik, hogy egy vezető munkáját nem a pillanatnyi népszerűsége, vagy akár milyen támogatottsága, hanem a hátrahagyott öröksége minősíti majd. Lásd: pl. Saul, népszerű és elfogadott királyként nagy emberi nyomorúságot, az ország megosztottságát és százezrek életét követelő 7 éves polgárháborút hagyott maga mögött, addig Dávid, sokszor, sokak által szidalmazott, lenézett és megvetett királyként pedig a világtörténelem leggazdagabb és legerősebb királyságát, valamint 40 éves valódi békét és a soha nem látott jólétben élő Salamoni királyságot hagyta örökül.
És ugye tudjuk. Nem elég, ha ezt csak én tudom. Egy jó vezetőnek tudni és merni kell felnevelni azt a jövőbeli vezetői garnitúrát is, örökösöket, akik ugyan ezt megtanulják és tovább viszik, különben a legsikeresebb vezető is csak olyan lesz, mint ahogy a vers mondja:
„Az égen fényes üstökös; uszálya
Az ég felétől le a földre ér.
Mondják, ez ama “nagy”, melynek pályája
Egyenes; vissza hát sohase tér...”
de amit itt nem mond el erről a ragyogó fényességről, hogy amikor tovaszáll „...akkor mögötte újból az örök homály...”.
A másik feladat a „...kert őrzése...” volt. Ez nem egy földterület, hanem az ott már meglévő értékek, valamint a jövőbeni lehetőségek megőrzését, megvédését jelentette.
(Itt kívánom megjegyezni, hogy most ezt az Ige részt a mai politikai valóság megvizsgálása szempontjából nézzük, ezért nem tettem említést a teremtett ember leglényegesebb feladatról, ami az Élő Isten minden napos jelenlétének fenntartása, megőrzése lett volna, amiben sajnos elbuktunk akkor, amikor az életünket átadtuk az Isten szava felé való engedetlenségnek, elsőbbséget adva inkább az EGO-nak, a saját vágyaink, kívánságaink beteljesítésének, amivel ajtót nyitottunk a bűn és így a romlás és a halál előtt.)
Tehát erre, az „…őrzésre…” miért volt szükség, mitől, kitől és miért kellett megvédeni a már meglévő dolgokat, ill. a jövőbeni lehetőségeket? A Bibliát olvasva láthatjuk, hogy ekkor még csak egy ellensége volt az Isten képmására teremtett embernek. Ez, a Luciferből (fényhordozó) felfuvalkodása miatt jellemében, személyiségében Sátánná változott arkangyal/főangyal és gonosz démoni hordája volt, akiről maga Jézus tett bizonyságot, amikor elmondta, hogy
Ján 10:10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
Nem sokkal később pedig életre kelt, kiszabadult az ember egy másik ellensége, a sátáni szövetséges, aki azóta is tarol, mindent elpusztít és lerombol, ez pedig az EGO. Ez akkor történt, amikor a kígyó megcsalva Évát elhitette vele, hogy TE LESZEL OLYAN mint az Isten. „...és olyanok lesztek mint az Isten:...” ezzel behozva a „kör közepébe”, az Élő Isten helyére az emberi EGO-t. (humanizmus, feminizmus, vagy csak sima önzés, az én, én én…) Erre a valóságra hozta el számunkra Jézus, Krisztusként a győzelmet, amikor a próféták írásait beteljesítve, azokkal megegyezően az értünk és helyettünk vállalt kereszt halálában oda adta a vérét (mert meg van írva,: nincs bűnbocsánat vérontás nélkül), hogy mindazoknak, akik hisznek benne, ebben a vérben bűnbocsánata és örök életet legyen, majd a feltámadásával ajtót nyitott számunkra is az üdvösség felé, amibe Ő Elsőszülött Fiúként belépett. Ezért mi is most megtérve, a kereszthalálba adhatjuk a lényünknek azt az óemberi részét, az EGO-t, amely a legtöbbször romlott vágyaival, kívánságaival, akaratoságával újból és újból bűnbe vitt minket, ezzel kiszolgáltatva életünket az ember gyilkos Lucifer számára.
Mi következik ebből a teológiai megértésből? Láthatóvá válik, az a tény, hogy minél nagyobb EGO bajnok egy vezető, annál nagyobb csapást fog jelenteni a saját maga által vezetett közösség számára. Ezért nem szabad akaratos, csörtető, nyomuló embereket a hatalom közelébe engedni, mert ők soha nem a mások gyarapodását, megsegítését, hanem mindig a saját hasznukat, vágyaik kiszolgálását, érdekük érvényesítését fogják keresni. Ezért is egy vezetőnél a legfontosabb kérdés, hogy milyen a jelleme? A hibás, gyenge jellemű ember olyan, mint az az autó, amelyik úgy jön lefelé egy szerpentinen, hogy elromlott a fékje, szétszakadt a kormányműve is, de a sofőr mégis ezerrel nyomja a gázpedált. Csak idő kérdése és az utasaival együtt a szakadékba fog zuhanni.
„…Máté 15:14 Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek…”
De Isten nem hagyott magunkra és a Fiában, Jézus Krisztusban, az ígérete szerint elküldte a szabadulást a mi a számunkra is
„…Ézs 42:5 Így szól az Úr Isten, aki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, aki lelket ad a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:
Ézs 42:6 Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává.
Ézs 42:7 Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket….
….Ézs 29:18 És meghallják ama napon a süketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétből a vakoknak szemei látni fognak.
Ézs 29:19 És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vigadnak Izrael Szentjében…”
