Ami mostanában errefelé történik az illúziórombolás, a város lejáratása.Mindenkit más ejt rabul. Minket, váci polgárokat, a Duna-part szépsége kerít hatalmába. Számos generáció életműve kellett ahhoz, hogy létrejöjjön a város és a folyó ilyen különleges szimbiózisa. Sajnos sokunkban nem tudatosul kellőképpen, hogy ez a harmonikus összkép mennyire sérülékeny. A váci Duna-partot, annak történelmi-kulturális atmoszféráját folyamatosan fenyegeti a profitéhség, az átgondolatlan rendezvényszervezés, a napi boldogságot áruló kurjantók szaporodása. Legutóbb épp a lehetetlen feletti győzelemként ünnepelt, hónapokra(!) a patinás korzó kellős közepébe erőszakolt óriáskerék, meg a körülötte felállított sufni negyed ütött mély sebet a város emblematikus zöldövezetén. Miközben a városi elöljárók esküdöznek, hogy élnek-halnak a zöld gondolatért, szó szerint lábbal tiporják a pázsitot, a virágokat. Reméljük, nem jön el a nap, amikor állatvásárt rendeznek itt. A vezetőség iránti bizalom nem mutatványos látványosságokkal erősíthető. Ahhoz más produkciókra van szükség.
Apropó! Az óriáskerekes projektben ki szerződött kivel? Akivel a város szerződést kötött, fizet területhasználati díjat? Fizet áramszámlát, takarítási és helyreállítási költséget? A bevételből részesedik a város, vagy kifizetnek minket azzal, hogy hónapokig csodálhatjuk ezt a messzi földről ide kopott attrakciót? Egyébként az igazi kérdés az, miért nem a vár alatti, erre alkalmas területen állították fel ezt a monstrumot? Miért kellett ezzel a gépszörnnyel eltorzítani a sétány központi részét, pusztítani a parkot? Miért kell egy ilyen túlméretezett alkotmányt ráengedni a Duna-partnak erre a beszűkülő, egyébként is túlterhelt szakaszára, miközben hiányoznak vagy legalábbis rendkívül szegényesek a kulturált területhasználat infrastrukturális feltételei?
A kompnál, valamint a komp és zenepavilon közötti útszakaszon a közlekedés, a parkolás lényegében ellehetetlenült. Régóta nyilvánvaló, hogy elkerülhetetlen a gépjárműforgalom átszervezése. Minél tovább húzódik a megvalósítása, annál lelakottabbá válik itt minden. Az út és járdák állapota katasztrofális, a vízelvezetés nem megoldott. A vízparti támfalon túlburjánzó növényzet elzár minket a folyótól, az utcatakarítás siralmas. A közterületi rend megfelelő szabályozásának és betartatásának hiánya – fogalmazzunk finoman – lazítja a társas együttlét, a környezet- és vagyonmegóvás normáit. Az utóbbi időben rohamléptekben gyorsul a térség fizikai és kulturális szlömösödése (leépülése). Ami mostanában errefelé történik az illúziórombolás, a város lejáratása. Nyilván könnyebb kettő darab vándorbölcső használatát megszervezni és elszánt szociális törekvésként kommunikálni, mint egy egész városrész revitalizációját, élhetőbbé, élvezhetőbbé tételét megtervezni.
Híresztelik a városban, hogy a mostani városvezetés és az ellenzékbe szorult fideszes garnitúra között hallgatólagos megállapodás született a Duna-part „felosztására” vonatkozóan. Az új csónakház melletti, vár alatti terület a jobboldalé (Attila szobrostul), a többi meg az önkormányzaté. Máskülönben mivel magyarázható a – valakiknek biztos nagy nyereményt hozó – szerencsekerék szerencsétlen elhelyezése?
Probus E. Arnold
